II. Készülékek: kétajtós szekrény-méretből... karórányi

Az előző részben – „I. A kőhalmoktól a csillagokig" (Erdélyi Gyopár 2011/1.) – a műholdas navigáció történetével és fejlődésével ismerkedtünk meg. A sorozat következő „felvonásaiban" szó lesz a GPS-készülékekről, ezeknek működési elvéről, az alapadatokról (POI, track, route...), a készülékre tölthető térképekről, a kapcsolódó számítógépes programokról, terepi gyakorlatról és jó pár trükkről.

Mielőtt nagyon belemélyednénk a részletekbe, fontos pár – nagyon elterjedt – tévhitet eloszlatni:

A mostani GPS-készülékek passzív eszközök! Vagyis csak fogadják-mérik a műholdról érkező jeleket és nem „szólnak" vissza a műholdaknak (ehhez jó nagy herkentyű kellene, sok-sok energiával). Így az alap GPS-szolgáltatás nem fizetős, nem jár le és nem tudják követni a készülékünket, vagyis nem tudnak bemérni minket.

A GPS-műholdak nem geostacionáriusak. Tehát nem „állnak" a Föld ugyanazon pontja felett – mint a TV-műsorszóró társaik –, hanem pontosan meghatározott pályákon egyfolytában mozognak. Így történik az meg, hogy ugyanazon a helyen néha három, néha meg 8-10 műholdat is „lát" a GPS-ünk. A GPS-vevő (a műholdas navigációs rendszert használva) tulajdonképpen semmi mást nem nyújt, „csak" a pillanatnyi koordinátánkat (amit másodpercenként többször meghatároz), a pontos időt és pár GPS-rendszerparamétert. Minden egyéb adatot (sebesség, megtett távolság), szolgáltatást (pontok, térképek megjelenítése, útvonaltervezés) a GPS-vevőhöz csatolt eszköz nyújtja, számítja ki. Egy GPS-nek nem kell feltétlenül kijelzője, „beszélőkéje" legyen. Léteznek kis, gyufaskatulya méretű GPS-ek, amik elmentik a megtett útvonalat, ugyanakkor rövid hatótávolságú rádiókommunikáción (bluetooth) ezt közvetítik akár számítógépnek, laptopnak, PDA-nak vagy maroktelefonnak. Ezen készülékek bármelyikén fut valamiféle program (térképpel vagy anélkül), ami feldolgozza a kapott koordinátákat és ezt egyre közérthetőbb módon, mindenféle extra szolgáltatással megjeleníti a kedves felhasználónak. De a rohamos méretcsökkenés miatt ezekbe már nagyrészt mind bele van építve egy-egy GPS vevő.

GPS vevő-modul

 A kezdetekben katonai célokra (tájékozódás, fegyverirányítás, navigáció) használt rendszer ma már mindenhova betört, számtalan alkalmazása van. A professzionális GPS-eszközök drágák, valamivel nagyobbak, de centiméteres pontosságot lehet velük elérni, ilyeneket használnak földmérésre, térképészetre, térinformatikai rendszerekhez, a bánya- és építőiparban, altalajkutatásban, tektonikában (földmozgások mérésére) stb.

Nagyon elterjedtek a GPS-re épülő ipari, mezőgazdász és általános célokra használt megoldások, mint például: munkagépek automatikus kormányzása, mezőgazdasági gépek sortartása; valamilyen kommunikációs megoldással összekötve a GPS-t, nyomon lehet követni (akár „élőben" is az interneten) szállítmányok, jármű-flották, személyek, állatok, lopott autók mozgását és mindezt gazdaságosabbá tenni.

Végül pedig nekünk (túrázóknak, hegymászóknak, kirándulóknak, sportolóknak, barlangászoknak) nagyon hasznosak lehetnek a kézi (hobbi) GPS-vevők. Akár gépkocsiban használjuk útvonaltervezésre, navigációra, akár a napi edzéskor-szaladáskor mérjük a megtett távot-szintet vele, akár ismert terepen éjjel vagy ködben vezet biztonságban haza minket. De megismerhetünk nevezetes helyeket a Geocaching játék közben (külföldön így sikerült sok embert visszacsalogatni a természetbe), minek célja GPS-szel megtalálni a másvalaki által (megadott koordinátára) elrejtett „kincsesládát".

A túra-GPS-ekkel jól lehet tájékozódni, térképezni, ha netán mégis eltévedünk, otthon megnézhetjük, merre bolyongtunk, míg ha valaki végveszélyben van, a mentőszolgálatokat pontosan lehet a bajbajutotthoz irányítani.

hobbi GPS múzeum