I. A kőhalmoktól a csillagokig

Mi is a GPS? Ki és mire használhatja (és mire nem)?

Divat-kütyü, vagy egy szükséges eszköz? Honnan, mekkorát és milyent vásároljunk? Ezekre a kérdésekre derül fény e cikksorozatban, érintve a szükséges elméleti részeket és megosztva minél több – 2002 óta szerzett – gyakorlati, terepi tapasztalatot.

 

„A GPS (Global Positioning System) Globális Helymeghatározó Rendszer, az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma által (elsődlegesen katonai célokra) kifejlesztett és üzemeltetett – a Föld bármely pontján, a nap 24 órájában működő – műholdas helymeghatározó rendszer"... ez egy hivatalosabb meghatározás arra, hogy mi is a „dzsípíesz". Hogy mire és miért jó ez a rendszer? Elég pontosan meghatározza a helyzetünket (földrajzi koordinátáinkat), nem zavarja az időjárás, a nap bármelyik szakában lehet használni, bárhol és nem függ a légköri viszonyoktól.

 

Az ember már az ókorban igyekezett meghatározni a (földrajzi) helyzetét, próbált „navigálni" és hogy el ne tévedjen... jelzéseket festett, illetve kövekkel jelölte a megtett útját. Később a tereptárgyak leírásával, „útikalauzok" segítségével jutott el a Föld más-más részeire. Ahogy a világunk kezdett kerekedni és beindult a hajózás, ezek a módszerek már nem voltak elegendők. Így kezdett fejlődni a csillagászati navigáció, a Napra alapozva. Fejlődött a technika, egyre pontosabbak lettek a helyzet-meghatározáshoz szükséges eszközök kronométer, iránytű, szextáns), viszont rossz időben, éjszaka ezek nagyrészt használhatatlanok voltak.

 

A múlt században, a rádiózás beindulásával „betörtek" a rádió-hullámok a helyzet-meghatározásba, megjelent a rádió-navigáció. A második világháborúban a partok mentén építették ki a közeli hajók irányítását szolgáló LORAN és DECCA rádiórendszereket (nemrég állították le őket).

 

Az amerikai haditengerészet 1964-ben új műholdas helymeghatározó rendszer fejlesztését (TRANSIT) kezdte el, mely később a civilek számára is elérhető lett. A tengerészet számára elegendő volt a 100-200 méteres pontosságú helymeghatározás (és ezt csak óránként-kétóránként egyszer lehetett végezni), de a repülők, rakéták pozícionálására már nem, így 1973-ban új fejlesztést indítottak NavStar-GPS kódnéven (a Transit-ot 1996-ban kapcsolták le). Mivel jóval pontosabb lett a rendszer, mint tervezték, ennek használatát sokszor korlátozták. Az eleinte szupertitkos „csillagháborús" projekt az 1980-as évek közepétől elérhetővé vált a civilek számára, de csak butítva. Szerencsére 2000-ben az USA kormányzata megszüntette az SA-kódolást, így azóta rohamos fejlődésnek és terjedésnek indultak a civil GPS-készülékek.

 

Természetesen az oroszok is léptek, 1976-tól ők is fejlesztették a saját katonai helymeghatározó műholdhálózatukat Glonass néven. 1982-től egyre több műholdat állítottak pályára és 1995-re nagyrészt már ki volt építve a rendszer, de az ezután következő orosz gazdasági válság miatt ezek jó része „lepotyogott". 2003-ban kezdték újra a projektet, így ma már 95%-os a lefedettség és ez év nyarától tervezik a globális indítást.

 

Az Európai Unió, hogy ne függjön másoktól, saját rendszert tervezett, Galileo néven. Ennek előnye, hogy ez nem katonai fejlesztés, jóval modernebb, pontosabb (akár centiméteres felbontású) és képes – lenne – a vészhelyzetekben levőkön segíteni. Mindennek 2008-ra kellett volna kiépülnie, de a szükséges 30 műholdból egyelőre csak kettő kószál valahol odafent.

 

Ha már mindent Kínában gyártanak, készítettek ők is egy saját rendszert (miután 2006-ban kiléptek a Galileo programból) BeiDou – a Nagy Göncöl kínai megfelelője – néven és kiépítés alatt van a BeiDou 2, ami 2012-re lefedi Ázsiát. Ugyanakkor a japánok is (QZSS) és az indiaiak is (IRNSS) tervezik, építik a saját rendszereiket.

Habár a hétköznapi szóhasználatban a GPS betűszó terjedt el, ez az amerikai Navstar rendszert jelöli, helyesen GNSS-nek (Global Navigation Satellite System) kellene ezeket a helymeghatározó rendszereket nevezni.

 

Pillanatnyilag a civil GPS-vevők az amerikai műholdakat használják, tehát ezek működését az USA bármikor korlátozhatja, akár teljesen le is állíthatja – mivel ez egy katonai rendszer –, ezért fejlesztenek gőzerővel máshol is.

 

Vannak már profi felhasználóknak szánt készülékek, melyek több rendszerrel dolgoznak egyszerre és a hétköznapi GPS-ek piacán is ez az irány. Tehát megtörténhet, hogy hamarosan egy túra alkalmával a kütyünk orosz, amerikai, kínai és európai műholdak segítségével fogja meghatározni a helyzetünket és így fog elvezetni a legközelebbi forráshoz.