3. AHOL TÚRÁZUNK

Természetjárók vagyunk, természeti környezetünket járjuk. A természet pedig az egész Földre kiterjed - sõt a Világegyetemre is -, hiszen azonos azzal.

Hogy jobban ismerjük, értsük túráink tágabb környezetét is, beszélnünk kell a Föld egészére kiterjedõ fontos fogalmakról: a geoszférákról. Ezek a földgolyót felépítõ más-más minõségû (anyagú, szerkezetû, keletkezésû) gömbhéjak: a levegõburok (atmoszféra), a vízburok (hidroszféra), a talajtakaró (pedoszféra), a kõzetburok (litoszféra), a Föld belsõ szerkezetét alkotó földköpeny (melynek magmaáramlásos része az asztenoszféra), a Föld belsõ magja (centroszféra), valamint az élõvilág szférája (a bioszféra) és az emberiség szférája (az antroposzféra).

Miért kell egy országjárónak ismerni e globális folyamatokat? Azért, mert az ember természetátalakító (sok esetben "rabló") tevékenysége már nem ismer határokat. A német erõmûvek okozta savas esõk a közép-európai erdõket is károsítják, míg a hazai erdõkivágások miatt nem képzõdõ oxigén máshol is hiányzik. Ugye tudjuk folytatni a sort? Sajnos igen!

3.1. Kõzetburok (litoszféra)

A kõzetburok a földfelszín felsõ szilárd része, mely a földkérget és a földköpeny felsõ részét foglalja magába. Ásványokból álló kõzetek építik fel, melyeknek vastagsága eltérõ: a szárazföldek alatt vastagabb (átlagosan 70-100 km), az óceánok alatt vékonyabb (átlagosan 50 km). Mindez hogyan keletkezhetett?

3.1.1. Kõzetek

Hazánk területe csupán parányi folt Földünk hatalmas felszínén, Európa területének is alig 1%-át jelenti. Mégis ezen a kis területen a földtörténeti múlt megszámlálhatatlan emléke található. A kõzetek anyaga, a kõzetrétegek egymásutánja, az egykori élõhelyek maradványai felelevenítik a távoli, régmúlt eseményeket, történéseket. A kõzetek a litoszférát felépítõ ásványokból álló anyagok. Keletkezésük alapján megkülönböztetünk: magmás, üledékes és átalakult kõzeteket.

A kõzetburok nem egységes, összefüggõ héj, hanem több, egymás melletti, egymáshoz képest lassan (évi pár centimétert) mozgó lemezekbõl áll.

A földköpeny magmaáramlásos részében(7) /az asztenoszférában(8)/ a feláramló magma(9) megrepeszti a kõzetburkot és a bazaltos kõzetolvadék a felszínre nyomul, ahol megszilárdulva hozzánõ a repedés szegélyéhez. Így jönnek létre az óceáni hátságok(11).

1. Parti gyûrthegység
2. Szárazföldi kõzetlemez
3. Ütközés
4. Alábukó óceáni kõzetlemez
5. Tengeri üledék
6. Mélytengeri árok
7. Magmaáramlás
8. Asztenoszféra
9. Felnyomuló magma
10. Távolodó kõzetlemezek
11. Óceáni hátság központi hasadékvölggyel
12. Óceán

Az állandó feláramlás szétfeszíti a központi hasadékvölgyet, így a hasadék két oldalán lévõ lemezek(10) eltávolodnak egymástól, majd nekiütközve(3) más lemezeknek(2), azok alá csúsznak(4). Az ütközés helyén mélytengeri árkok keletkeznek(6). Az alábukó kõzetlemez megolvadásából gránitos mélységi magmás kõzetek jönnek létre, a felszínen pedig andezites, riolitos vulkáni kõzetek. Keletkezésükhöz az alábukó lemez felszínén mélybe kerülõ üledék is szükséges(5).

Így keletkeztek és keletkeznek ma is a magmás kõzetek.

Az üledékek a felszín lepusztulásából származnak. Képzõdhetnek kémiai reakciók révén - ilyenek a vegyi üledékek - és keletkezhetnek a tengeri élõvilág tevékenységének, életmûködésének következményeként is. Ezek a szerves üledékek. Az üledékek harmadik csoportja a kõzetek aprózódása (majd esetleg összecementálódása) révén kialakuló törmelékes üledékes kõzetek.

Az alábukási övezetben a kõzetek egy része felgyûrõdik, hegységként kiemelkedik(1).

A mélybe került anyagok viszont a nagy nyomás és magas hõmérséklet hatására megolvadnak, átkristályosodnak és átalakult kõzetekké alakulhatnak (agyagpala, fillit, zöldpala, csillámpala, gneisz). Az alábukó lemezek legmélyebbre csúszó kõzetrétegei a földköpenyben felolvadnak és a magmaáramlások révén újra bekerülnek abba a körforgásba, melynek felszálló ágánál az óceáni hátságok születnek.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy valamennyi földi kõzet elsõdleges kiindulási anyaga az óceáni hátságok mentén keletkezõ magmás kõzet, innen indulnak és ide térhetnek vissza a kõzetanyagok körforgásuk során.

A kõzetlemezek mozgása feszültséget kelt a kõzetburokban. Az egymáshoz közeledõ kõzetlemezek oldalirányú nyomásának hatására a képlékeny kõzetrétegek felgyûrõdhetnek. A mozgásból adódó húzó- és nyomóerõ viszont eltörheti a kõzetrétegeket, s ezáltal függõleges vagy vízszintes irányban vetõdés (a kõzetrétegek törésvonal menti elmozdulása) jöhet létre. Ez azonban már a felszínfejlõdés folyamata, mely a domborzat kialakulásához vezet.

(A legfontosabb kõzetek bemutatása, leírása a II. kötetben található: Fontosabb kõzeteink leírása )

3.1.2. Ásványok, ásványi nyersanyagok

Az ásványok a földkéreg egynemû, állandó vegyi összetételû, természetes eredetû kõzetépítõ anyagai.

Az ércek olyan ásványok vagy ásványtársulások, melyeknek fémtartalma gazdaságosan kinyerhetõ.

Ásványok ma is keletkeznek, csakúgy, mint a Föld több milliárd éves története során.

Ha eredetüket vizsgáljuk, közvetve vagy közvetlenül mindig a magmához jutunk. A magma lehûl és megszilárdul a Föld felszíne felé törekvõ útján, s a lassan kihûlõ izzó anyagokból a hõmérséklet csökkenése következtében meghatározott sorrendben válnak ki az alkotórészek. A mélybõl forróvizes oldatok is feltörnek, s a kõzetek repedéseiben telérképzõdést eredményeznek (hidrotermális ásványok képzõdése).

Az ásványi nyersanyagok keletkezésének másik módja az üledékképzõdés. Mállás során a kõzetek nagy része feloldódik, vegyi átalakuláson megy át. Az ellenállóbb ércásványok eredeti helyükön feldúsulnak. A felaprózódott kõzetek elszállítása során arany, platina és óntorlatok jöhetnek létre a folyóvizek mentén, ill. a mállás során feloldódott anyagokat a folyók tavakba, tengerekbe szállíthatják és ott kicsapódva is felhalmozódhatnak.

Keletkezhetnek egykori élõlények anyagának bomlásából is. (Planktonok elpusztult maradványaiból a kõolaj és a földgáz, magasabb rendû növények pusztulásával szénfélék és az élõlények tevékenysége során (pl. a korall mészkõ kálcit anyaga).

Az ásványokat osztályozhatjuk hasadás és törés alapján: kitûnõen-, tökéletesen-, közepesen- és tökéletlenül hasadó, ill. nem hasadó ásványok csoportjai.

A kristályokat belsõ szerkezetük és megjelenési formájuk szerint rendszerbe foglaljuk (pl. szabályos, négyzetes, rombos ...)

Meghatározás szempontjából alapvetõ tulajdonság az ásványok keménysége, vagyis ellenállása a külsõ mechanikai hatásokkal (pl. karcolhatósággal) szemben. A skála a legpuhább ásványtól a legkeményebbig tart. Minden ásvány a nálánál keményebbel karcolható.

Keménységi fokozatok:

1. Talk (Zsírkõ): Körömmel karcolható
2. Gipsz: Körömmel karcolható
3. Kalcit: Acéltûvel, rézpénzzel karcolható
4. Fluorit: Acéltûvel, rézpénzzel karcolható
5. Apatit: Késsel karcolható
6. Ortoklász: Késsel karcolható
7. Kvarc: Acélreszelõvel karcolható
8. Topáz: Nem karcolható, csak a nála keményebb ásványokkal
9. Korund: Nem karcolható, csak a nála keményebb ásványokkal
10. Gyémánt: Nem karcolható, csak a nála keményebb ásványokkal

A drágakövek ritkák, szépek és nagyon kemények, tehát nehezen karcolhatók. Ilyenek: a gyémánt, a zöld színû smaragd (a berill ásvány változata), a korund sárga, barna köve, kék változata a zafír és vörös színû módosulata a rubin. A féldrágakövek kevésbé ritkák, kicsit puhábbak (hetes keménységûek), többségük kvarc módosulat (ametiszt, füstkvarc, hegyikristály), vagy megkövült fa (faopál, fekete borostyánkõ), illetve fosszilis fagyanta (borostyán). (Néhány fontosabb ásvány leírása a II. kötetben található: Gyakrabban elõforduló ásványok leírása)

3.1.3. Õsmaradványok

Kövület minden elhalt állatból és növénybõl keletkezhet, ha gyorsan betemeti az iszap vagy homok. A gyors betemetés legvalószínûbb helye a tenger, ahol állandó üledékképzõdés folyik, szárazföldön a tavak, lagúnák, folyótorkolatok területe. Az oroszországi tundravidék fagyott földjében olyan mamutokat is találtak, melyeknek minden porcikája megõrzõdött.

3.1.4. A felszín formakincsei

Hazánk területe nem önálló szerkezeti egység, része az alpi-kárpáti hegységvonulattal és a Dinaridákkal szegélyezett belsõkárpáti medencéknek. Az ország felszínének mai arculata a földtörténeti újkor negyed idõszakában alakult ki. A felszíni formák többsége, a mai vízhálózat, a talajtakaró, a növény- és állattársulások ekkor keletkeztek. Domborzatunk alapvetõ jellemvonása a felszín gyenge függõleges tagolódása: dominálnak az alföldi területek, az 1000 méter feletti hegységek hiányoznak. Mindezek ellenére vidékeink mégsem egyöntetûek. A felszínre ható belsõ- (nehézségi erõ, magmaáramlás, belsõ hõ és nyomás) és külsõ erõk (idõjárási elemek, víz, jég, élõvilág) együttesébõl eredõen a térszín változatos. A domborzaton felismerhetjük az építõ- és pusztító természeti erõk munkájának nyomait, a gyakorlott szem szinte "belelát" a domborzati formák mélyébe.

A felszín (a terep) két legfontosabb alapeleme a sík és a lejtõ. A lejtõ a domborzatnak olyan része, amely a vízszintessel szöget zár be. A lejtõk formájából következtethetünk a külsõ erõk munkájának jellegére. Az egyenes(a) és domború(b) lejtõk pusztuló felszínek, mint például a mélyülõ folyóvölgyek lejtõi, míg a homorú(c) lejtõk épülõk. A szabályos lejtõk(d) ritkák.

a)

b)

c)

d)

A hegységek magasságuk alapján középhegységek (tszf. 500-1500 méterig) és magashegységek (tszf. 1500 méternél magasabb kiemelkedések) lehetnek. Megjelenésük, szerkezetük, valamint kõzetanyaguk alapján is megkülönböztetjük õket.

A kiemelkedõ hegykúp legtöbbször arra utal, hogy a fekvõüledékeket a központi részen áttörte a felszínre ömlõ vulkáni láva, s ezek a keményebb kõzetek jobban ellenálltak a külsõ erõknek, lassabban pusztultak le (romvulkánok) (pl. Mátra, Börzsöny, Zempléni-hg. vulkánjai).

A tanúhegyek üledékes kõzetrétegeit a feltörõ bazalt láva befedte, s így megvédte az alatta lévõ puhább rétegeket a lepusztulástól, megõrizve a felszín "eredeti" magasságát (pl. Tapolcai-medence tanuhegyei, Ság, Somló, és Somoskõ, Salgó).

A lakkolit jelentése: "rejtett kõ". A mélybõl a felszín felé emelkedõ láva útközben megrekedt, és az üledékek alatt "gomba alakban" megszilárdult. A fedõrétegek legtöbbször kontakt palákká alakultak, ezeket a külsõ erõk lepusztították, s ezáltal felszínre került a magmás kõzet (pl. Velencei-hg., Csódi-hegy).

A törésvonalak (a kõzetlemezek mozgásából eredõ húzó- és nyomóerõ törésfelületei) mentén vetõdéssel rögökre szakadt hegységeket röghegységeknek nevezzük (pl. Dunántúli-középhg.). Az egymást keresztezõ törések által közrefogott kiemelkedés a sasbérc. Többnyire keményebb üledékes kõzetbõl (mészkõ, dolomit, márga) áll (pl. Sas-hegy, Gellért-hegy).

Az erõsen lepusztult, tönkösödött "egyenes" felszínû hegyhátak rétegei többségükben zavartalan helyzetûek. A külsõ erõk eróziós (koptató) tevékenysége nyomán a hegyek tetején fennsíkok keletkeztek (pl. Bükk: Kis- és Nagy-fennsík, Bakony: Veszprémi-fennsík). Réteglépcsõk akkor keletkeztek, amikor az egy irányba dõlt rétegek a törésvonalak mentén kiékelõdtek, ezáltal a felsõ- és alsó rétegtábla között meredek lejtõk jöttek létre (pl. Gerecse: Bajóti Öregkõ, Pilis: Oszoly-tetõ).

A nyereg a hegyhátak, ill. a gerinc bemélyedõ része (pl. Pilis-nyereg, Kétbükkfa-nyereg).

Enyhébb lejtõjû, alacsonyabb (tszf. 200-500 méter magas) kiemelkedések a dombságok. Felszínüket a külsõ erõk pusztították le és alakítják ma is. Többnyire laza üledékes kõzetekbõl (agyag, homok, lösz) épülnek fel. A lejtõket árkok, vízmosások tagolják (pl. Dunántúli-dombság).

A völgyek a hegyek és dombok kísérõi (egy irányba lefolyással rendelkezõ hosszanti katlanok). Helyzetüket lefutásukat) legtöbb esetben a törésvonalak szabták meg, ezek mentén a víz és a szél munkája jobban érvényesült, így eróziós völgyek keletkeztek. A völgyek alakja függ a lejtõk kõzetanyagától. Minél keményebb a kõzet, annál nagyobb lehet a lejtõ meredeksége.

A horhos (vízmosás) kisebb, majdnem függõleges oldalú völgy.

A medencék nagyobb kiterjedésû, szabálytalan lejtõkkel határolt, törésvonalak mentén megsüllyedt "tálszerû" bemélyedések (pl. Zsámbéki-medence, Tapolcai-medence, Borsodi-medence...).

Nagy kiterjedésû, alacsony (tszf. 0-200 méterig terjedõ) síkságok az alföldek. Területüket a folyamatos süllyedés révén egykori tengerek üledékei, majd a folyóvizek és a szél hordalékai töltötték fel.

Folytatás: Terepismeret, térképismeret, tájékozódás

2. kötet: Kõzet- és ásványfelismerés; gyûjtés