3.4. Talajtakaró (pedoszféra)

A talaj a felszín természetes eredetû, laza szerkezetû, bonyolult összetételû képzõdménye, mely a felszíni geoszférák egymásra hatása révén keletkezik és fejlõdik. Az ember számára legfontosabb tulajdonsága a termõképessége.

Minden fejlett országban létezik "földtörvény". Ennek oka az, hogy a talaj a gazdaság, az emberiség szempontjából igencsak fontos, megújuló "természeti erõforrás". Hazánk nemzeti vagyonának mintegy felét a termõföld adja.

3.4.1. A talaj alkotórészei

Mi is a talaj? Egy "randevú" színhelye és produktuma: itt hat egymásra a kõzetburok, a vízburok, a légkör és az élõvilág. A szántóföldi mûvelés óta az ember is beavatkozik a talaj életébe. Mert a talaj él, keletkezik, fejlõdik és pusztulhat is!

A talaj képzõdése a kõzetek felszínének fizikai aprózódásával indul, kémiai mállásával folytatódik. Bizonyos idõ elteltével a megbontott kõzetfelszínen a betelepülõ élõlények tevékenysége révén már a biológiai mállás lesz a jellemzõ, s ez már érett talajra utal. A talaj tehát ásványi alkotókból, vízbõl, talajlevegõbõl, élõlényekbõl és humuszból épül fel. A humusz a lebomlott élõlények bonyolult összetételû maradványa, melynek "anyagcseréje" jelentõsen befolyásolja a talaj termõerejét. A talaj az éghajlattal, a növényzettel, az alapkõzettel és az élõvilággal összhangban fejlõdik, változik. Az európai talajok 30 centiméter vastagságú rétegében négyzetméterenként átlagosan: 1 billió baktérium, fél billió ostoros egysejtû, 1 milliárd gomba, 1-1 millió alga és fonálféreg, 100 bogár, 80 földigiliszta és 50 pók él. Úgy tûnik, a mérsékelt övben szabályként fogalmazható meg, hogy a talajban élõ szervezetek össztömege kb. megegyezik a felszínen élõ természetes biomassza tömegével (az élõlények összsúlyával). Ez jó termõképességû talaj esetében hektáronként a 20 tonnát is meghaladhatja.

3.4.2. A talaj jelentõsége és védelme

A talaj feltétele az ember létezésének. Az oxigént termelõ növények jelentõs része itt gyökerezik, s a táplálékot adó élelmiszernövények szintén a talajhoz kötötten élnek.

A talajnak (a benne élõ mikroorganizmusok egyes fajainak) fontos szerepe van a nitrogén körforgásában. A növények csak a nitrogéngyûjtõ baktériumok segítségével képesek felvenni a nitrogént - a fehérjék fõ alkotóelemét -, s így végsõ soron az állatvilágot is innen látják el nitrogénvegyületekkel.

A földfelszín felsõ, termékeny rétege számunkra termelõeszköz. Ráadásul az iparral szemben olyan, mely "mûködtethetõ" úgy is, hogy környezetét nem terheli semmilyen módon (organikus gazdálkodás) s a legolcsóbb energiát, a Nap energiát hasznosítja.

Gyakran megfeledkezünk a talaj "energiatranszfer" szerepérõl, vagyis a napsugárzást hõenergiává átalakító funkciójáról, pedig ezáltal melegszik fel a légkör alulról felfelé.

Mégsem becsüljük eléggé! Földünkön percenként 44 hektár termõterület megy tönkre a helytelen "mûvelés" révén. Romlik a talaj termõképessége: vagyis tápanyagellátottsága, vízháztartása, szerkezete...

Mindezeket elõidézheti a rossz, hiányos, vagy éppen túlzott tápanyagpótlás (trágyázás), az elégtelen öntözés, a helytelen talajmûvelés.

Lejtõs térszíneken igen gyakori a talajerózió. Ez a folyamat a termõréteg lehordását, lepusztulását jelenti a szél, a víz, a munkagépek által ott, ahol a növénytakaró nem köti meg a talaj felszínét. Igen gyakori jelenség ez tarvágásos hegyoldalakon, rosszul mûvelt domboldalakon. Becslések szerint hazánkban a lejtõs térszínekrõl évente lehordott humuszos feltalaj mennyisége 80-110 millió m³!

Mint láthattuk, a talaj állandó, dinamikus kölcsönhatásban van a többi szférával, ám nem olyan mozgékony, mint a víz, vagy a levegõ, így a káros hatásokat is sokkal lassabban képes közömbösíteni, ha egyáltalán képes rá. Példaként megjegyezzük: 2-3 centiméteres talajréteg képzõdéséhez egy lomberdõ "alatt" kb. ezer év kell, míg lepusztulásához, ha növényzet nem védi, akár néhány óra, vagy egy-két hét is elegendõ.

(A hazai talajtípusokat a II. kötetben rendszerezzük: Hazánkban található talajtípusok )

3.5. Az élõvilág színtere (bioszféra)

A 10 (15) milliárd éve elindult fizikai evolúciót kémiai, majd a Földön biokémiai evolúció váltotta fel, ennek eredményeként született meg az élet, s ezt már a biológiai fejlõdés törvényszerûségei szabályozzák.

Az élet szervezõdése a szerves molekulákból sejtalkotókat, sejteket, szöveteket, szerveket, szervrendszereket, szervezetet hozott létre.

A szervezetet az egyed jeleníti meg, az egyed pedig fajt képvisel. Itt lépjük át a határt az egyedi és egyed feletti szervezõdés között.

A faj ténylegesen populációkat (szaporodási közösségeket) alkot, melyek mindig adott élethelyhez kötött életközösség tagjai. Az életközösségek (biocönózisok) az éghajlathoz alkalmazkodva biomokat építenek föl (pl. esõerdõk, szavannák, tundra vidék...), s a biomok összessége alkotja a legmagasabbrendû életközösséget, a bioszférát.

Területileg a tengerszinttõl felfelé (kõzet-, talaj- és levegõburok) ill. lefelé (óceánok, tengerek mélye) kb. 10-10 kilométer vastagságú burok. Magába foglalja a teljes hidroszférát, pedoszférát, az atmoszféra jelentõs tömegét, és a litoszféra felszínét.

A bioszféra elsõsorban mégsem színtér, hanem a biológiai szervezõdés legmagasabb szintje. Valamennyi földi életközösséget összefogva minõségileg más, magasabb szervezõdési szintet képvisel a benne lejátszódó folyamatok révén.

Kialakulása, mint láttuk az élettelenbõl indult, de ma már részben önállósulva más minõségû törvények szabályozzák mûködését, mintha egy önálló önszabályozó rendszerként (élõlényként) mûködne. (Gaia elmélet)

A bioszféra kialakulása az élet megjelenéséhez köthetõ, így 3,5 milliárd évvel ezelõtt keletkezhetett, s azóta mûködik kölcsönhatásai révén.

Az élõvilág szférája az egyik leghatákonyabb tényezõ a Föld alakításában:

• A növények anyagcseréje hozta létre a "mai" oxigénes légkört, így közvetve az oxigénmolekulából (O₂) képzõdõ ózonpajzsot.
• Az élõvilág gázanyagcseréje rengeteg szén-dioxidot (CO₂) von ki a légkörbõl, s tárolja saját szervezetében, ill. szerves eredetû ásványokban és kõzetekben.
• A makro- (N, P) és mikro- (Se, I) elemek körforgását több biológiai tényezõ is szabályozza.
• A bioszféra a többi szférával kölcsönhatásban létrehozta és "mûködteti" a pedoszférát.

Az élõvilág szférájának bonyolult mûködését az alábbiak (is) jellemzik:

• A bioszférában az állandó mennyiségû földi anyag szüntelen körforgásban van, mely folyamat átfogóan a biogeokémai ciklusokban jelenik meg. (Nitrogén, kén, szén körforgása)
• Kémiai kötésekbe kötve a Nap energiája áramlik át az egész bioszférán, s ennek folyamatosan pótlódnia kell.
• A bioszféra mûködése révén önszabályozásra képes rendszer, így dinamikus folyamatok útján stabilizálja magát.

Hazánkban a bioszféra "megfoghatóbban" a mérsékelt övi lombos erdõk és füves puszták (biomok, zónák) képében jelenik meg, melyek élõlénytársulásokra (biocönózisokra) tagolódnak.

Folytatás: Élõlénytársulások - életközösségek

2. kötet: Hazánkban található talajtípusok