Élõlénytársulásnak (életközösségnek, azaz biocönózisnak) nevezzük az adott területen együtt elõforduló, együtt, egymás mellett élõ, különbözõ fajokhoz tartozó növények és állatok populációinak közösségét. Ezen belül meghatározó szerepû, az adott területre jellemzõ növénytársulás (a száras növények kiemelésével), mert ehhez kötõdik az élõvilág többi csoportja, a parányi, szabad szemmel nem is látható mikroszervezetektõl a gerinces élõlényekig. Így valójában mikor egy növénytársulást említünk, szükségszerûen hozzá tartozik a többi élõlény is, legfeljebb azok nincsenek helyhez kötve, vagy a rejtett életmód miatt nem feltûnõek.
A jelenben észlelhetõ társulások a törzsfejlõdés hosszú, évmilliós folyamata eredményeként alakultak ki.
A társulás, mint élõ rendszer mûködik, benne a szerves anyagot termelõ zöld növényekkel, a felhasználó (fogyasztó) állatvilággal és a lebontó (rekuperátor) szervezetekkel. Amikor a mûködésbe valami beleszól - akár természetes változás, akár emberi beavatkozás - a társulás erre valamilyen módon "válaszol"; s ez rendszerint a fajösszetétel megváltozásában jelentkezik. Ezt nevezzük a társulások "jelzõ" (indikátor) megnyilvánulásának. Ezért kell fokozott figyelemmel kísérni a társulások változását, viselkedését, mert ebbõl a magunk életfeltételeinek romlását, vagy javulását is észlelni tudjuk.
Hazánk területének az emberi tájátalakítás (mezõgazdasági területek kialakítása) elõtt 70-80%-át erdõ fedte, ma az erdõk aránya alig 18%. A meglévõ erdõknek is mindegy 50%-a hasonlít csak az eredeti természetes fás társulásokhoz, másik fele telepített erdõ.
A hazai növénytakaró egységeit ökoszisztéma-csoportokba sorolhatjuk a vegetáció fejlõdéstörténete és a termõhely együttes hatása alapján, hozzárendelve a jellemzõ állatvilágot.
1. Klímazonális erdõk: Kialakulásukban a döntõ környezeti tényezõ az éghajlat volt, elsõdlegesen a hõmérsékleti- és csapadékviszonyok. Az éghajlat magassági övei szerint kialakult erdõtársulások:
A klimazonális erdõkben elõfordulnak extrazonális, azaz zónán kívüli állományok. Hûvös hideg völgyekben, meredekebb északi hegyoldalakon a tölgyes és gyertyános-tölgyes erdõkben mikro- ill. mezoklimatikus adottságok miatt megjelenik a bükk.
2. Edafikus, intrazonális erdõk: A klimazonális társulások állományai közé települt, leginkább a helyi talajadottságok, ill. vízellátottság, alapkõzet, vagy a domborzat módosító hatása következtében kialakuló társulások.
Ide tartoznak:
3. Telepített erdõk
Hazánk fontosabb növénytársulásainak megjelenése (Simon T. nyomán)
Alföld
| 1. Puhafa ligetek (fûz-nyár-liget) | 2. Keményfaligetek (szil-kõris-tölgy) |
| 3. Hínártársulások | 4. Gyöngyvirágos tölgyes |
| 5. Évelõ homokpusztagyep | 6. Pusztai tölgyes |
| 7. Nyáras-borókás | 8. Egyéves homoki gyep |
| 9. Kaszálórét | 10. Láprét |
| 11. Égerláperdõ | 12. Zsombéksásos |
| 13. Nádas | 14. Szikes társulások |
Hegyvidék
| 15. Löszpusztagyep | 16. Lösztölgyes |
| 17. Karsztbokorerdõ | 18. Mészkõ és dolomit sziklagyepek |
| 19. Mészkedvelõ tölgyes | 20. Hárs-köris sziklaerdõ |
| 21. Gyertyános tölgyes | 22. Szurdokerdõ |
| 23. Cseres tölgyes | 24. Bükkös |
| 25. Tõzegmohaláp | 26. Patakparti égerliget |
| 27. Szilikát-sziklagyep | 28. Hegyi láprét |
| 29. Hegyi kaszáló | 30. Bükkelegyes jegenyefenyves |
| 31. Lucos |
(Hazánkban a 30-as és a 31-es csak zónán kívül!)
Edafikus, intrazonális társulások:
A felsorolt fás- és fátlan társulások (ökoszisztéma csoportok) jellegzetes "növényei" a gombák. Az ún. mikroszkopikus gombák jelen vannak a belélegzett levegõben, a vizekben, de különösen gyakoriak a termõtalajban: az erdõk és mezõk termõrétegében, ahol mint lebontó szervezetek részt vesznek a tápanyag körforgásában.
Turista szemmel nézve a többsejtû kalapos és tömlõs gombák fontosak. A gombák ott nõnek, ahol megtalálják létfeltételeiket (mivel zöld színanyaguk - klorofilljuk - nincs). A korhadékbontók avarban, fûben trágyán, komposzton, fahulladékon találhatók. Az erdei gombák egy része viszont - köztük számos ehetõ és mérgezõ faj - az élõ fák segítségével jut táplálékhoz. A talajban lévõ gombafonalak (micélium telep) beburkolják a fás növények gyökérzetét. Ezt a szoros kapcsolatot gombagyökérnek (mikorrhizának) nevezzük. A gombafonalak segítik a fát a tápanyagfelvételben, s cserében a fától kész szerves anyagot kapnak. A legtöbb gomba különbözõ fafajokkal képes együtt élni (pl. a légyölõ galóca a nyírfával, lucfenyõvel, savanyú talajon a bükkel is együtt tud élni), de vannak "hûséges" gombák is, amelyek csak egy bizonyos fafajhoz kötõdnek (pl. a sárga gyûrûstinorú csak vörös fenyõ alatt nõ). A mikorrhizás gombák jelentõs része a savanyú talajokat részesíti elõnyben.
(A legfontosabb ehetõ és mérgezõ gombák jellemzése a II. kötetben található).
|
||||||||||||||||||||||||||||
Az elpusztult természetes erdõk helyére az elmúlt évtizedekben erdeifenyõ és fekete fenyõ fajokat telepítettek. Az erõltetett telepítés legfeljebb csak rövid távon jelent elõnyt (a feldolgozható faanyag révén), hosszú távon kifejezetten káros. Egyrészt mert éghajlati adottságaink nem megfelelõek a fenyves erdõk ökológiai igényeinek, másrészt a tûlevelû avar nem bomlik le, s így az adott élõhely talaját megváltoztatja. Az erdõk korai pusztulása után a kopár terület a megváltozott talajviszonyok miatt alkalmatlanná válik az eredeti természetes társulás befogadására.
A hazai fás társulásokban teljesen idegen elem volt a 18. század végén Észak-Amerikából betelepített akácfa. Igénytelen, gyors fejlõdésû faj, de ugyanakkor a talaj tápanyagtartalmát teljes mértékben kiaknázza, felhasználja, humuszképzése viszont jelentéktelen. Az eredeti társulásokba hatolva, ott elszaporodva degradációt (leromlást) okoz. A hazai akácosok többségét 5-15 éven belül "véghasználni" kell. A volt akácosok területe a "kizsigerelt" talaj miatt jelentõs gonddá válik majd, amikor a természetes társulások visszaállítása lesz a cél.
A nemes nyárakat gyors növekedésük és papíripari feldolgozhatóságuk miatt telepítették és telepítik. Aljnövényzetük szegényes, egy-egy faj túlszaporodása jellemzõ.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A hazai természetvédelem egyik fõ feladata a környezeti
tényezõkkel maximális összhangban lévõ
õsi társulások - természetes erdõk -
pusztulófélben lévõ növényi és
állati populációinak fokozott védelme.
A megfelelõ erdõmûvelés és az új erdõk telepítése szintén fontos része a természet- és környezetvédelemnek. A telepítés és felújítás alapvetõ követelménye az állományalkotó fafajok kiválasztása oly módon, hogy a felnövõ erdõ megközelítse természetes fás társulásának jellemzõit. A természeteshez hasonló cserje- és gyepszint elõsegítésével a társulás állatpopulációinak megmaradását biztosíthatjuk.
ELSÕDLEGES FOGYASZTÓK (NÖVÉNYEVÕK):
Növényevõ nagyvadak: õz, gímszarvas, dámvad, muflon....
Mindenevõ nagyvad: vaddisznó, borz
Növényevõ kisemlõsök: erdei pocok, erdei egér, mókus, nagypele, mogyorós pele ...
Magevõ madarak (fiókaneveléskor rovart is esznek!): pinty-félék, kék galamb (bükkösökben)
Növényevõ ízeltlábúak (rovarok): gyapjaslepke, szarvasbogár, cincérek, tücskök, sáskák, kabócák, szöcskék (nagyobb része), virágbogarak, kis apollólepke (bokorerdõkben)
MÁSODLAGOS ÉS HARMADLAGOS FOGYASZTÓK, CSÚCSRAGAZODÓK
(növényevõ és állatevõ állatokkal táplálkoznak):
Ragadozó emlõsök: róka, nyest, görény, vadmacska, nyuszt ...
Ragadozó madarak:
Ragadozó és dögevõ madár: holló ...
Mindenevõ madár: csóka ...
Hüllõk (ragadozó, rovarevõ): zöld gyík, fali gyík, fürge gyík, vízi- és erdei sikló ...
Rovarevõ emlõsök: denevér-félék, cickány-félék, sün, vakond ...
Rovarevõ énekesmadarak: bajszos sármány, cinkék, rigók, ökörszem, billegetõk, harkály-félék, szajkó
Rovarevõ kétéltûek: barna- és zöldvarangy, erdei- és mocsári béka, sárgahasú és vöröshasú unka, levelibéka, pettyes és tarajos gõte, foltos szalamandra ...
Rovarevõ halak: sebes pisztráng, szivárványos pisztráng, domolykó ...
Ragadozó (rovarevõ) ízeltlábúak: futrinkák, szöcskék, aranyos bábrabló ...
LEBONTÓ SZERVEZETEK
Különbözõ férgek, puhatestûek és ízeltlábúak (ászkarákok, bolharákok tiszta vizekben) erdei vaspondró (ikerszelvényes), gyászbogár, ganéjtúró-félék...
Folytatás: Fátlan társulások
2. kötet: Megfigyelések (gyûjtések)