3.5.1.5. Fátlan társulások

A fátlan társulások klimazonális területei (az egykori löszpuszta gyepek) ma szinte teljes mértékben átalakított mezõgazdasági területek. Maradványfoltjait szigorúan õrzi a természetvédelem (kunhalmokon, õsi földvárakon, megyehatár-mezsgyéken...) Gyepalkotó füvei: a barázdált csenkesz, vékony csenkesz, kunkorgó árvalányhaj és a tarackbúza. Jellemzõ fajai ma védett ritkaságok, így a pamacslaboda, tátorján, bókoló zsálya és az erdélyi hérics.

A meglévõ fátlan társulások kialakulását az alapkõzet, a domborzat és a terület vízháztartása befolyásolta, ezért edafikus, intrazonális társulások.

I. FÕ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕ: AZ ALAPKÕZET

1. Homoki gyepek:

Az alapkõzet sajátosságai, a buckák közötti száraz, meleg mikroklíma, a talajvíztõl való távolság és a szél hatására változó homokfelszín alakította ki. A futóhomok beerdõsülésének folyamata, jellegzetes társulásai a következõk:

Hazánk területén a Nyírség, Duna-Tisza köze, Kisalföld és Belsõ-Somogy homokvidékein alakultak ki, mára megmaradt természetes foltjai védett területek (Kiskunsági Nemzeti Park, Csévharaszt).

2. Sziklagyepek:

A növényzet hézagosan borítja a felszínt, nyílt sziklagyepek

3. Lejtõsztyepprétek: a nyílt sziklagyepek fokozatos záródása után keletkeznek.Az alapkõzet közvetlen hatását itt már mérsékli a vastagabb, humuszban gazdagabb talajréteg.

II. BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕK: A VÍZ ÉS A TALAJ

Szikesek

Ha a talaj felsõ rétegeiben erõs a párolgás, nátriumionokban gazdag sófelhalmozódás történik, azaz szikes területek jönnek létre. A magas sótartalom, s a következtében kialakult kevéssé morzsalékos (ezáltal rosszabb levegõ- és vízellátottságú) talaj csak félsivatagi, szárazságtûrõ növények életfeltételeit biztosítja. Két fõ típus alakulhat ki: a száraz szikeseket fõleg tavasszal borítja víz, utána kiszáradnak, míg a nedves szikesekre hosszabb ideig tartó vízborítottság jellemzõ. Mindkét esetben az adott terület idõszakos (hosszabb-rövidebb ideig tartó) túlzott átnedvesedés után kiszárad. Hazánk igen gazdag szikes területekben.

Száraz szikesek esetében megkülönböztetjük a :

A nedves szikesek lehetnek:

A száraz és nedves szikesek legjellemzõbb területei a Hortobágyon, a Kiskunságon, a Kõrös-vidéken alakultak ki. A Hortobágyi- és Kiskunsági Nemzeti Parkok területén a száraz szikes puszta fennmaradását legeltetéssel biztosítják. A lelegelt füvekkel "eltávolítják" azt a szervesanyag-mennyiséget, melynek felhalmozódása a biológiai szukcessziót (a növényzet benépesülését: sziki erdõs-sztyepprét sziki tölgyes kialakulását) biztosítaná.

III. FÕ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕ: A VÍZ

1. Mocsárrétek

Friss vízellátású, üde talajú, nyáron kiszáradó területek. A talajban tõzegképzõdés nincs. Fennmaradásukat kaszálás, esetleges legeltetés biztosítja. A legfontosabb társulásaik:

Ártéri ligeterdõk termõhelyein, folyóvölgyekben, mélyebb fekvésû helyeken nagy területeket foglalnak el. A társulások névadó fajain kívül a sovány perje, a mocsári perje és a boglárka félék több faja (réti- és a kúszó boglárka) is jellemzõ. Mindegyik társulás igen variábilis, gyakran egymással is keverednek. Fontos gazdasági szerepük van a takarmányozásban.

2. Láprétek

Lefolyástalan, pangóvizes területeken, az egykori láperdõk helyén találhatók. A mocsárrétekkel ellentétben , itt az elpusztuló növényzetbõl a levegõtlen talajban tõzeg képzõdik. A tõzeges talaj felszínét lombos mohák borítják.

Nedves láprétek fõleg a Dunántúlon jellemzõek:

A nyáron rövid idõre kiszáradó kékperjés láprétek a Nyírségben, a Duna-Tisza közén gyakoriak, de lehetnek a Dunántúlon is. A kékperje mellett a muharsás és csermelyaszat is gyakran elõforduló faj.

A lápréteket a kaszálás tartja fenn tartósan, hiányában a lápi füzesen át megindul a láperdõhöz vezetõ szukcesszió (benépesülés).

3. Magassásos társulások

Sekélyvizû, vagy csak idõszakosan vízzel borított ártereken - gyakran az egykori puhafaligetek helyén - alakultak ki. Átmenetet képeznek a mocsárrétek, láprétek felõl a vizet szegélyezõ nádasok társulásai felé.

Lehetnek:

4. Nádasok

Az 1-2 méteres sekély parti vízben gyökerezõ, de fotoszintetizáló leveleikkel magasan a vízszint fölé emelkedõ növények. A társulások uralkodó növénye a nád, mellette a tavi káka és a gyékény. A part felõl érkezõ szennyezõ anyagok kiszûrésében óriási jelentõségük van (például a Kis-Balaton, vagy a somogyi Berkek területe).

5. Vízi növényzet

Az álló- és folyóvizek társulásai tartoznak ide.

6. Magaskórós társulások

Patakok, csatornák üde talaján jellemzõ társulások. Vörös acsalapu, réti legyezõfû, halovány aszat, borzas fûzike a leggyakrabban elõforduló és jellemzõ faj.

7. Lápok

Patakmenti társulások

Folyómeder társulások

Állóvízi, parti mocsári társulások

(Botta P., 1987. nyomán)

3.5.1.6. Fátlan társulások állatvilága

1. SZÁRAZFÖLDI TERÜLETEKEN

Elsõdleges fogyasztók:

Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók:

Lebontó szervezetek:

2. VÍZI- ÉS VÍZPARTI TÁRSULÁSOK

Elsõdleges fogyasztók:

Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók:

Lebontó szervezetek:

Folytatás: A kultúrtáj, az épített környezetünk

2. kötet: Ehetõ-, gyógyító- és mérgezõ növények, Megfigyelések (gyûjtések)

Zöld kalandra fel