A
legfontosabb itt is - mint annyiszor az életben - a célszerûség.
Ha felszerelésünk megfelelõ, úgy minimális
lesz annak a veszélye, hogy külsõ okok (pl. idõjárás)
miatt kell majd visszafordulnunk. Hogy mi a praktikus, az a megélt
tapasztalatok alapján derül ki. De hát más kárán
tanul az okos! Néhány hasznos tanács:
(részletesebben a II. kötetben: Túrafelszerelés)
Lábbeli: Az ideális túrcipõ minimum négy jó tulajdonsággal rendelkezik: bõrbõl van, rovátkolt gumitalpú, magas szárú és jól ápolt. Ez utóbbi tisztítást, kezelést és impregnálást jelent. A magas szár véd a bokaficamtól, bokasüllyedéstõl, kõtõl és a harmattól. A talp speciális mintázata a csúszásokat elõzi meg (sár, vizes kõ és szikla, korhadt fa), de csak ha gumiból van. A mûanyag talp balesetveszélyes, mert csak száraz felületen tapad. A bõr egyszerre szellõzik és szigetel a kinti víztõl (fõleg, ha bakancsunk békanyelves). A jó túracipõn kevés a varrás, mert ezek a "gyenge pontok" szakadás és beázás esetén.
A bakancs fõleg nehéz, hegyi terepen nélkülözhetetlen.
Zokni (harisnya): Legalkalmasabb a pamut, vagy gyapjú (nedvszívó, vastag, tartós) zokni. A hosszúszárú praktikusabb (karcolás, csalán...), ha szükséges, letûrhetõ. A "profik" kettõt viselnek: egy vékonyabb térdharisnyát és egy vastagabb rövidet a cipõre hajtva (így az apró kavicsok nem jutnak lábbelinkbe). Hasznos, ha hosszabb pihenõkön (és esténként) megszárítjuk a zoknikat, lábunkat így nehezebben törik fel, a légfürdõ pedig lábnak, sõt a bakancsnak sem árt.
Alsóruha: "Elõírás" és igény, hogy felszívja a nedvességet, könnyen száradjon, hagyja szellõzni a bõrt és ne dörzsölje fel. Ezt csak a természetes (pamut) anyagok biztosítják. Fürdõruha is szükséges lehet.
Túranadrág (túraszoknya nem létezik!): Lezser (megfelelõen bõ mindenhol) és ideális esetben térdig ér. Nyáron a rövidnadrág is megfelelõ térdzoknival.
Ing: Egy hosszú ujjú ing minden túrán elkel, legjobb a flanel anyagú.
Pulóver: A gyapjú a legmegfelelõbb, még nedvesen is tartja a testmeleget. Nem csak a téli túrák tartozéka!
Szélanorák: Ideális ruhadarab: nem tapad meg rajta a kullancs, véd a szemerkélõ esõtõl, a kellemetlen széltõl, az alászoruló levegõ jól hõszigetel, kicsi helyen elfér és könnyû is. Hátrányai: "zizeg" (vadles), gyúlékony (tábortûz) és nem szellõzik (verejtékezés).
Esõkabát (nem orkándzseki, vagy esernyõ!): Négy szempontnak kell megfelelnie: 1. Vízhatlan legyen (ezért sajnos hamar beleizzadunk). 2. Eljussunk vele a legközelebbi védett helyig, ill. "húzzuk ki" az esõ végéig. (Ezért a gyenge nylon fóliák nem mindig megfelelõek). 3. Aláférjen a hátizsák, hogy annak tartalma se ázzon szét. 4. Legyen kapucnija.
Összehajtogatva ülõpárnaként jó a hûvös földre. Alkalmanként az esõkabátot egy nagy nylonzsák helyettesítheti.
Sapka (kendõ?): Nyáron napszúrástól, kullancstól véd, télen a hidegtõl, hótól.
Hálóruha: Legcélszerûbb a szabadidõ ruha, mellyel szükség esetén átázott felsõruházatunkat helyettesíthetjük.
Turistabot: Van, aki szerint nélkülözhetetlen, mások nevetségesnek tartják. Szükséges lehet dühös kutyák ellen (lehet, hogy éppen a bot ingerli), és patakon való átkeléskor (hogy biztosan belelépjünk). Ha kapaszkodni kell, csak zavar, a sziklát, a fát fogjuk inkább. Ha meg nem kell kapaszkodni, akkor minek cipeljük?
Mindig hátizsákba csomagoljunk a túra igényei szerint!
A jó hátizsák könnyû, de erõs, vízhatlan anyagú. Mérete "éppen megfelelõ": nem csábít túlpakolásra, de semmi fontosat nem kell otthon hagyni, vagy kívülrõl a csomagra kötözni. Formája karcsú, váll fölé érõ, nem pedig derék alá konyuló, körte alakú. Vállpántja széles és van derékpántja, ezáltal kevésbé terheli vállunkat. Többrekeszes (2-3) és többzsebes (2-3). A hátizsákban mindig legyen benne a javító készlet (lásd egyéb felszerelések). A zsák összsúlya legyen hosszú távon is elviselhetõ. Kölcsön hátizsákot csak nagy szükségben használjunk! Állótáborozáskor, csillagtúrán két hátizsák használata célszerû: egy kb. 80 literes, "felvonuló, expedíciós" és egy kisebb kb. 30 literes hátizsák a napi túrákhoz.
A pakolás szabályai:
Derékalj: Feladata, hogy elszigetelje testünket a hideg (hûvös) talajtól. A hõszigetelés levegõ segítségével történik, vagy gumirétegek közé zárva (gumimatrac), vagy mûanyaghabba ("isolier" vagy "polifoam"). Szükséghelyzetben lomb, széna, avar, pokróc, ruhadarabok is pótolhatják.
Hálózsák: Fontos tulajdonsága a súlya, terjedelme, de legfontosabb a hõtartó képessége. Vásárláskor ezt kell megkérdezni. A "komfort érték" jelölése: pl. +4 ºC. Ez azt jelenti, hogy ez érték fölött nem lesz gond a külsõ hõmérséklet. Mivel a hálózsák töltõanyaga (toll, mûszál...) közötti levegõ szigetel, így ajánlatos alvás elõtt jól felrázni, használat után szellõztetni. Otthon ne tartsuk becsomagolva, összegyûrve. Lazán összehajtva vagy szekrényben lógatva tároljuk. Kölcsönhálózsákot higiéniai okokból ne használjunk.
"Lepedõzsák": Lepedõhöz hasonló, könnyû lenvászon anyagból varrt zsák, melynek fejrészét párnára lehet ráhúzni. Ha kölcsön hálózsákra kényszerülünk a lepedõzsákba bújva elkerülhetjük az esetleges fertõzéseket. A lepedõzsák mosása könnyebb, mint a hálózsák tisztítása.
Sátor: A jó sátor erõs és könnyû anyagú, megfelelõ méretû, gyorsan és egyedül is felverhetõ, jól karbantartott. Ez utóbbi szempontból a legfontosabb, hogy csak teljesen száraz sátrat szabad elcsomagolni, ill. amint lehet, ki kell szárítani (pl. esõs idõben történt sátorbontás után). A legkiválóbb sátor is csak megfelelõ helyen és jól felverve megbízható. A sátor helyes felállítását a használati utasításból és a tapasztalt túratársaktól lehet megtudni.
A sátorhely kiválasztásához néhány fontos szempont:
A sátrakat bontás elõtt kívül-belül alaposan tisztítsuk ki (a cölöpöket is a sáros talajtól). A sátor akkor válik igazi otthonná, ha rend van benne.
Mosdókesztyû, szappan, 2 db törülközõ, fogkrém, fogkefe, WC papír, papírzsebkendõ, fésû, bõrápolókrém (szarvasfaggyú, arckrém), egyéni gyógyszerek és elsõsegély csomag, zsebkendõ.
Kulacs: 0,5 - 1 literes fém, vagy hõtartó termokulacs a legpraktikusabb. A termosz törékenysége miatt túrára nem való. Üveg- és mûanyag üdítõs flakonok szintén alkalmatlanok, könnyen törnek és hulladékként is gondot okoznak. Mûanyag kulacsban csak vizet célszerû tartani, mert más folyadéknak (pl. üdítõ) szaga marad. A kulacsot otthon dugaszolás nélkül kell tárolni, mert megdohosodhat.
Pohár: 2-3 deciliteres füles fémbögre az igazi, mert szükség esetén ebben még fõzõcskélni is jó. Erõs mûanyag pohár is használható.
Tányér, csajka: A fémbõl készült csajka a legmegfelelõbb, mert ebben fõzni és melegíteni is lehet. A tányér ne legyen törékeny.
Fõzõedények: E célra készletben kapható, egymásba helyezhetõ, könnyû, jól tisztítható alumínium edények az ideálisak. Legalább egy teafõzésre és egy ételmelegítésre alkalmas edény szükséges.
Evõeszközök: Túrán bõven elég egy kanál és egy zsebkés. Sokan a katonai "hadtáp készletre" esküsznek.
Mosogató- és tisztítószerek: Szivacs vagy rongy és zsíroldó mosogatószer. Ez utóbbit jól helyettesítheti a forró víz, ill. az "Egészésges táplálkozás" c. fejezetben részletezett "környezetbarát" mosogatási módok.
Textil szalvéta: Kenyérfélék, pékáru csomagolásához és a kulturált étkezéshez.
|
Irodaszerek: Vannak állandóan szükségesek (toll, ceruza, papír) és alkalmanként fontosak (kréta, festék).
Elemlámpa, fényképezõgép, távcsõ, hangszer (furulya, szájharmonika), óra, zsineg (2-3 méter, pl. ruhaszárításra).
Varrókészlet, sátor- és hátizsák javítókészlet: cérna, tû, olló, gyûszû, drót, csat, spárga, foltanyag, ragasztó, szigetelõanyag, fogó, biztosítótû, hajgumi.
Tartalék zacskók: Szemétnek, szennyes ruháknak, gyûjtött kõzeteknek...
Folytatás: Táplálkozás és szemetelés
2. kötet: Túrafelszerelés