Gyimesi csángók

A Keleti-kárpátokban, a Tatros völgyében szétszórt havasi településeken él a gyimesi csángóság többezres népcsoportja, legnagyobb településeik: Gyimesfelsõlak, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Nemcsak táncaik és táncéletük régiessége, hanem feltûnõ gazdagsága miatt is kiemelkednek a magyar népcsoportok közül: eddig 35-féle táncalkalmukat és 30 táncfajtájukat tartjuk számon.

Tánckincsük három stílusrétege: 1. magyaros, illetve erdélyi férfi- és páros táncok; 2. romános, illetve balkáni lánctáncok; 3. közép-európai, németes, polgári jellegû, szabályozott páros táncok.

1. A magyaros, Kárpát-medencei táncrétegbe a rögtönzött férfi- és páros táncaik tartoznak: a féloláhos és a verbunk, a lassú és sebes magyaros, a csárdás, a kettõs jártatója és sirülõje, valamint a lakodalmi mars és a pantomimikus medvés tánc.

A gyimesi féloláhos és a verbunk az erdélyi férfitáncok legegyszerûbb, régies típusai közé tartozik. A közepes tempójú féloláhost hangszeres kanásztánc dallamok kísérik, a gyorsabb tempójú verbunkot pedig székely verbunkdallamok.

A gyimesi csángók sajátos páros tánca az aszimmetrikus ritmusú lassú magyaros és az ezt követõ 2/4 ütemû sebes magyaros. A lassú magyarost fõként régi stílusú, énekelt alakban is ismert 8, 11 szótagos dallamok kísérik, a sebes magyaros dallamai pedig hangszeres jellegûek. A két tánc motívumkincse a tempó- és ritmikai különbségektõl eltekintve hasonló: az óramutató járásával ellentétes irányban körbe járó sétálás váltakozik figurázással és páros forgással. A figurázás mindig a muzsikások elõtt páronként történik úgy, hogy a nõ a férfi jobbján állva kivárja a virtuóz ropogtatást, majd háromfordulatos forgós következik, s ezután tovább lépegetnek. Ez a ritka, régies táncpár csak napjainkban kezd hasonulni a lassú és sebes csárdáshoz.

A kettõs jártatóját és sirülõjét hangszeres kanásztáncdallamok kísérik, s a férfiak közben ujjogtatnak. A gardon szinkópás ritmusát a tánc követi. A kettõs lassú és gyors fokozódó részének motívumkincse, szerkezete és térformálása eltér. A kötött, egyöntetû járatóst a párok egymás mögött oszlopban felsorakozva kézfogással táncolják elõre-hátra ingamozgással, lassan elõrehaladva köríven, az óramutató járásával ellentétes irányban. A sirülõben az oszlopos körforma felbomlik, a párok szabadon szétszóródnak, a kézfogást zárt összefogódzás váltja fel, s már páronként szabadon variálódnak a motívumok is.

2. A balkáni jellegû lánctáncaikat a kárpáti és moldvai románságtól kölcsönözték: a héjszát, s korobjászkát, a tiszti héjszát, a legényest, a csúfost, a békási ruszkát, a féloláhos héjszát, a hosszúhavasit, a régi héjszát és a kerekest. A váll-, derék- vagy övfogással járt táncok nagyobb részét nyitott láncban, félkör vagy vonal alakzatban, néhányat pedig zárt körben (kerekes, csúfos) táncolják.

3. A harmadik, legfiatalabb táncréteget a kötött szerkezetû közép-európai, németes, polgári eredetû páros táncok jelentik: a háromsirülõs, az egytoppantós, a háromtoppantós, a hétlépés, a Balánkáé, a csoszogtatós, a porka, a talján porka és sebese, a moldvai és a porkája, a sánta németes és a sormagyar. Összefoglaló nevük aprók, zárt szerkezetük és csekély idõtartamuk miatt. A párok egymás mögött felsorakozva körben, oszloposan elhelyezkedve teljesen egyöntetûen táncolnak, s egy-egy rövidebb-hosszabb motívum-kombináció, 1-2 motívumsor (sétálás, forgás) ismétlõdése alkotja a táncot.

A gyimesi zenekar sajátos összetétele, játékmódja és zenei anyaga különösen régies, a régi csíki székely zene leghívebb megõrzõje. Egy mozsikás (hegedûs) és egy ütógardonos játszik együtt, rendszerint a prímás a feleségével. A gardont pálcával ütik, s így a kisbõgõ dobszerû kíséretet szolgáltat.

A gyimesi csángók táncélete a leggazdagabb a magyar népcsoportok közül: a sokféle táncalkalom egész életüket, még hétköznapjaikat, munkaalkalmaikat is átszövi. Az ifjúság társas élete az õszitéli idõszak ún. gyûlésein zajlik. A kemény havasi élet egymásrautaltsága számtalan közösségi munkaalkalmat teremtett. A kalákatáncok egy része az ún. munkáskalákák befejezése, amikor a közös munkával kisegített gazda a résztvevõknek táncot rendez. A valamilyen terményben hiányt szenvedõ gazda ún. lopókalákát rendez, s a táncmulatságban részt vevõk a szükséges termékkel fizetnek a mulatságért. A nagyobb szervezett táncmulatságok, a fogadott táncok ideje õsztõl húshagyatig tart, amikor még hétköznap is tartanak táncot. A nagy létszámú bálok ritkábbak, de sokfélék: hívogatott és szabad bál, házasemberbál, kosaras bál, cigánybál és regrutabál. A lakodalom fõbb táncos mozzanatait a mátkatánc, az ajándékszedõ tánc és a menyasszonytánc jelenik. A radina (keresztelõ) a gyimesi csángóknál a szokásosnál nagyobb, kiemelkedõ mulatság.