A táji különbségek meghatározása már a magyar néprajzi kutatás korai idõszakában fölmerült. A nagyarányú gyûjtõmunka eredményeként a magyar nyelvterületen arányosan kiválasztott kutatópontokról olyan mennyiségû adat gyûlt össze, hogy ennek birtokában a hatvanas évek derekán már elkészülhetett a magyar néptánckincs táji tagolódásának vázlata.

A tánckultúra táji tagoltsága szorosan összefügg egy-egy vidék népének történeti-társadalmi fejlõdésével. A táji táncstílusok jellemzõ jegyeinek meghatározása szükségszerûen föltételezi a központi és a peremterületek tánctípusainak meghatározását. Közelebb visz ez a vizsgálat tánckultúránk kelet-európai kapcsolatainak tisztázásához is.

A magyar táncdialektusok sajátos arculatának kialakulása a történeti fejlõdés során mûködõ elkülönítõ és egységesítõ tényezõk együttes, gyakran egyidejû hatásának köszönhetõ. E tényezõk közül elsõsorban az egyenlõtlen fejlõdést, a tánc-divathullámok terjedését és más népekkel való kölcsönhatást emeljük ki:

a) A magyar nyelvterület különbözõ részei más-más mértékben, egymáshoz képest fáziseltolódásban fejlõdtek. Az úgynevezett peremvidékek (pl. a Székelyföld, Palócföld, Õrség, a szlavóniai magyarság vidéke) a magyar nyelvterület központi részétõl távol, az országos vérkeringésbe kevésbé bekapcsolódva, lassabban fejlõdve régies vonásokat õriztek meg.

b) A történeti korszakonként jelentkezõ tánc-divathullámok is hozzájárultak a magyar tánckultúra széttagolódásához, illetve egységesüléséhez. Hatásukra egy-egy terület régi tánchagyománya teljesen felmorzsolódott, míg más vidékekre e divatok teljesen hatástalanok maradtak. A különféle divatszerû jelenségek egymásra rétegezõdve, sajátos felépítést alkotva határozták meg egy-egy táj tánckultúráját.

c) A más népekkel való érintkezés, kölcsönhatás, keveredés szintén hatott tánckultúránk táji változatainak kialakulására.

A táji különbségek s az általuk kialakult táncdialektusok határai nem egyformán élesek, s gyakran inkább egymásba való fokozatos átmenetet mutatnak. A táncdialektusok határait emiatt nem mindig tudjuk világosan meghúzni. Ehhez a tánc- és táncéleti jelenségek összességét kell figyelembe venni, s a döntõ fontosságú szempontokat kell kiválasztani.

A táncdialektusok arculatának meghatározásánál a legfontosabb szempont maguknak a táncoknak a részletes vizsgálata. A viszonylag egységes magyar tánckincs földrajzi tagozódásának vizsgálatát legkövetkezetesebben úgy tudjuk elvégezni, ha a mindenütt élõ fõbb tánctípusaink változatait vetjük össze egymással, s a változatcsoportok földrajzi elterjedése magától értetõdõen megvilágítja a határokat.

Az alábbiakban vázlatszerûen összefoglaljuk azokat a tényezõket, amelyeket a tánctípusok meghatározásánál elsõsorban figyelembe kell vennünk:

1. A táncnév, a tánchoz kapcsolódó terminológiai anyag s a hozzá fûzõdõ népi tudásanyag.

2. A táncnak a paraszti táncéletben betöltött helye, szerepe.

3. A tánchoz kapcsolódó zenekíséret. Csupán egyazon tánc tempóbeli eltérései nyomán is határokat húzhatunk. Még feltûnõbb különbségek adódnak a táncok jellegzetes dallamkincsét vizsgálva. Egyazon tánctípus táji változataihoz eltérõ dallamkategóriák kapcsolódhatnak.

4. A táncok szerkezeti felépítése. A zenével való összefüggés különbözõ fokozatai, a kötött és kötetlen szerkezetû alakulatok között számtalan átmeneti lehetõség is alkalmat ad a táji különbségek körvonalazására.

5. A táncok motívumkincse. Ez az egyik legkézzelfoghatóbb támpont a táji különbségek meghatározásánál.

6. A táncok térbeli mozgása, téralakzata, a táncosok összefogódzási módja.

7. A tánceszköz használati módja és a táncosnak az eszközhöz való viszonya.

A táji különbségekrõl árnyaltabb képet kaphatunk, ha a fõ szempontokon túl figyelembe vesszük a vidékek tánczenéjének általános jellegét, a tánczenét szolgáltató hangszereket és banda-összeállításokat, a paraszti táncalkalmakat, a táncrendezés módját, a táncrend összetételét s a tánccal kapcsolatos szokásrendet, táncillemet is.

A különbözõ jelenségek elterjedési határainak egybevágásából adódó táncdialektusbeli egységek számontartása elsõsorban gyakorlati célokat szolgál, és tánckincsünk egyfajta áttekintését könnyíti meg.

Táncdialektusaink meghatározását és ismertetését nyugatról kelet felé haladva végezzük el. Az egyes dialektusok elnevezése az illetõ tájegység vagy néprajzi csoport nevéhez igazodik.

A magyar nyelvterület tánckultúráját három nagy egységre oszthatjuk: