Az Erdélyi Gyopár hasábjain eddig megjelent három részben olvashattunk a műholdas navigáció történetéről, ismerkedtünk GPS készülékekkel és megértettük, hogyan működik a teljes rendszer. Ezek ismeretében végre kiránduló-barátabb, „hasznosabb", területekre navigálhatunk.
Kis ismétlés... a GPS készülék két fő részből áll: egy GPS modulból (ez másodpercenként többször meghatározza a helyzetünket) és egy „kütyűből" ami ezeket az adatokat feldolgozza, sebességet, átlagsebességet, percenkénti emelkedést, szint-profilt számít, majd ezeket megjeleníti a felhasználónak. Tehát ettől a hozzácsatolt elektronikától (ami akár egy „rendes" számítógép vagy laptop is lehet) függ, hogy a készülékünk mire képes: tud-e (és milyen) térképet megjeleníteni, útvonalat tervezni, elmenteni a bejárt ösvényünket, esetleg fényképet is készíteni amibe elmenti a felvétel helyét.
A hétköznapi használatban elterjedt GPS-ek (túrázó, autós...) négyféle alapadatot használnak, mentenek és jelenítenek meg: pontokat, útvonalakat, nyomvonalat és térképet (ez utóbbit a régebbi készülékek nem kezelték).
- útpontok (waypoints): ezek bármilyen pontszerű földrajzi objektumot jelölnek, pl. forrás, ház, útelágazás, bolt, benzinkút, patakösszefolyás, barlang-bejárat, stb. Egy útpontnak a következő alapvető tulajdonságai vannak: név, koordináta, magasság, mentési/készítési időpont, megjegyzés, kép-jel (ikon). A mai GPS-ek kb. 1000-2000 darab útpontot kezelnek. A térkép-készítők (rendszerezés után) beépítik ezeket a pontokat egy digitális térképbe, így születnek a POI-k („Points Of Interests" – szabadfordításban érdekes/hasznos pontok). Ezek között lehet keresni, tehát ha van egy jó térkép a GPS-be töltve, akkor lekérdezhetjük a közelünkben levő források, szállások, benzinkutak, stb. helyét.
- útvonal, útvonalterv (route): ez tulajdonképpen általunk meghatározott útpontok sorozata, amik között a GPS pontról-pontra légvonalban navigál („toronyiránt" vezet). A készülék jelzi a következő pont irányát (irányszögét), távolságát, becsül egy odaérési időt (a pillanatnyi sebességünk függvényében) és hangjelzéssel figyelmeztet, ha odaértünk. Ezután automatikusan áttér a következő út-pontra és tovább vezet. Ha okos térképpel rendelkezik a GPS-ünk, akkor nemcsak légvonalban tudunk tervezni, hanem az általunk megadott pontok között – igényünknek megfelelő (fizetős, földút, stb.) – utakat keres a készülék és ezeken vezet minket. A túrázó GPS-ek 100-200 útvonalat tudnak használni és menteni.
- nyomvonal (track, tracklog, csiganyál): a GPS készülékek képesek a bejárt útvonalunk folyamatos rögzítésére, így készül a „trekk". Olyan ez mintha mi rendszeresen mentenénk egy-egy útpontot. Szerencsére a modern GPS-ek megkímélnek minket ettől a feladattól és egy előre beállított módszer szerint (ez lehet automatikus, távolság-, vagy időköz-alapú) mentik a bejárt utunkat. A korszerű GPS-ek 10.000 pontból álló nyomvonalat tudnak tárolni, amit – ha a készülékünk rendelkezik memória-kártyával – lehet végteleníteni. Egy trekk-be pontonként a következő adatok mentődnek el: sorszám, koordináta, magasság és mentési időpont.
- térkép (digital map): minden kütyűnek megvan a saját speciális formátumú térképe. A térképek lehetnek ingyenesek, vagy fizetősek, és általában egy-egy országot (vagy hegyvonulatot) fednek le. Vannak autós, városi, kerékpáros, hajózási és túrázó czélokra kihegyezett térképek, akár ugyanarról a vidékről.
Az alap-adatokhoz a következőképp juthatunk hozzá:
- túránk alatt feltérképezzük és elmentjük mi (pl. forráshoz érve MARK gombot nyomunk)
- elküldi nekünk egy ismerősünk, aki már járt arra (újabb készülékeknél már lehetséges a számítógép nélküli „élő" adat-csere)
- leolvassuk vagy kiszámítjuk a pontok koordinátáit fokhálóval rendelkező papírtérképről
- földrajzi vagy térinformatikai adatbázisokból nyerjük az adatokat, például GoogleEarth-ból, kalibrált térképekből, georeferált légfelvételekből vagy internetes oldalakról.